Kedves Olvasó,
Amikor e blogot elkezdem írni, kisfiam, Tomi, akiről tulajdonképp szólni fog az egész blog, már több, mint 2 éves. Nagyon vágytam rá, hogy ő legyen, sokat álmodoztam arról, hogy milyen lesz, és hogyan fogja megváltoztatni az életem. Soha nem felejtem el azt a pillanatot, amikor végül meghallottam a hangját és megpuszilhattam hamvas kis arcát (ami azóta is olyan és változatlanul imádom puszilni).
Számomra a gyereknevelés a legjobb önismereti tréning. Rájöttem, függő vagyok: Tomi függő. Erre akkor jövök rá, amikor elválunk. Döbbenetes, hogy mennyire tudok hozzá ragaszkodni, és ő is hozzám. Ettől annyira szép és intim ez a kötelék kettőnk között.
Nagyon sokmindent csinálunk együtt- éljük a kisgyerek-anyuka hétköznapi életét, és közben ő csak figyel és nagyon gyorsan tanul. Zseniális, hogy szinte határtalan a befogadóképessége: a világ legapróbb csodái is magával ragadják, például egy- a földön szorgosan munkálkodó hangya, vagy, hogy fúj a szél és esik az eső. Néha nehéz gyerek fejjel gondolkodni mert már annyira távolinak tűnik az én gyerekkorom (holott még nem vagyok egyáltalán öreg), viszont nosztalgiával tölt el minden vers, minden mondóka, amelyekből újabb és újabb sorok jutnak eszembe és ezáltal én is újra gyerek lehetek.
Nos,lássuk, hogy a mai nap, 2008. augusztus 4. napja hogyan is telt nálunk. Egyáltalán nem volt szokványos a reggel, mert egy tornával indítottam, ami csak annak köszönhető, hogy a párom, akinek szombaton délben már a felesége leszek- hurrá:) szabadságon van, így volt, aki vigyázott Tomira. Mikor hazaértem, már fent volt és szokásához híven alig reggelizett valamit. Ez most nálunk központi téma, mert -biztos ez is a korából adódik- nem nagyon megy az evés.
Délelőtt egy cipővásárlás várt ránk a párom lányainak, amit sikerült is végrehajtani, de persze Tomi is kierőszakolt magának egy ízléstelenül giccses -ráadásul kínai- strandpapucsot. Meg kellett venni 500 Ft-ért és ő abban akarta tekerni a motorját. Megvalósult egy álom!:) Már ezért megérte, viszont hazafelé levágott egy akkora hisztit, hogy a 35 fokot legalább 60-nak éreztük. Ilyenkor kikészül az ember, de amint lehiggad "szerelmünk gyümölcse", már nem tűnik annyira vészesnek a helyzet. Épp azt mondtam valamelyik nap, hogy én úgy fogom fel ezeket a hisztiket, hogy eggyel kevesebb hiszti van hátra a "balhés korszakból" és ez valahogy megnyugtat.
Délutánra is volt egy-két elintéznivaló az esküvőnkkel kapcsolatban. Vittük magunkkal az egész gyereksereget, Tomi hál' Istennek aludt az autóban, így el tudtuk intézni, amit kellett. Hazajövetel után nagy játék volt, vacsi, és gyors fürdés majd fekvés. Kíváncsi vagyok, holnap mivel fogja fűszerezni a napunkat a kis lurkó....
Amikor e blogot elkezdem írni, kisfiam, Tomi, akiről tulajdonképp szólni fog az egész blog, már több, mint 2 éves. Nagyon vágytam rá, hogy ő legyen, sokat álmodoztam arról, hogy milyen lesz, és hogyan fogja megváltoztatni az életem. Soha nem felejtem el azt a pillanatot, amikor végül meghallottam a hangját és megpuszilhattam hamvas kis arcát (ami azóta is olyan és változatlanul imádom puszilni).
Számomra a gyereknevelés a legjobb önismereti tréning. Rájöttem, függő vagyok: Tomi függő. Erre akkor jövök rá, amikor elválunk. Döbbenetes, hogy mennyire tudok hozzá ragaszkodni, és ő is hozzám. Ettől annyira szép és intim ez a kötelék kettőnk között.
Nagyon sokmindent csinálunk együtt- éljük a kisgyerek-anyuka hétköznapi életét, és közben ő csak figyel és nagyon gyorsan tanul. Zseniális, hogy szinte határtalan a befogadóképessége: a világ legapróbb csodái is magával ragadják, például egy- a földön szorgosan munkálkodó hangya, vagy, hogy fúj a szél és esik az eső. Néha nehéz gyerek fejjel gondolkodni mert már annyira távolinak tűnik az én gyerekkorom (holott még nem vagyok egyáltalán öreg), viszont nosztalgiával tölt el minden vers, minden mondóka, amelyekből újabb és újabb sorok jutnak eszembe és ezáltal én is újra gyerek lehetek.
Nos,lássuk, hogy a mai nap, 2008. augusztus 4. napja hogyan is telt nálunk. Egyáltalán nem volt szokványos a reggel, mert egy tornával indítottam, ami csak annak köszönhető, hogy a párom, akinek szombaton délben már a felesége leszek- hurrá:) szabadságon van, így volt, aki vigyázott Tomira. Mikor hazaértem, már fent volt és szokásához híven alig reggelizett valamit. Ez most nálunk központi téma, mert -biztos ez is a korából adódik- nem nagyon megy az evés.
Délelőtt egy cipővásárlás várt ránk a párom lányainak, amit sikerült is végrehajtani, de persze Tomi is kierőszakolt magának egy ízléstelenül giccses -ráadásul kínai- strandpapucsot. Meg kellett venni 500 Ft-ért és ő abban akarta tekerni a motorját. Megvalósult egy álom!:) Már ezért megérte, viszont hazafelé levágott egy akkora hisztit, hogy a 35 fokot legalább 60-nak éreztük. Ilyenkor kikészül az ember, de amint lehiggad "szerelmünk gyümölcse", már nem tűnik annyira vészesnek a helyzet. Épp azt mondtam valamelyik nap, hogy én úgy fogom fel ezeket a hisztiket, hogy eggyel kevesebb hiszti van hátra a "balhés korszakból" és ez valahogy megnyugtat.
Délutánra is volt egy-két elintéznivaló az esküvőnkkel kapcsolatban. Vittük magunkkal az egész gyereksereget, Tomi hál' Istennek aludt az autóban, így el tudtuk intézni, amit kellett. Hazajövetel után nagy játék volt, vacsi, és gyors fürdés majd fekvés. Kíváncsi vagyok, holnap mivel fogja fűszerezni a napunkat a kis lurkó....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése